A kályha él

Itt az ősz, lassacskán megérkezik a fűtési szezon és ígértünk ehhez kapcsolódóan egy kályhás blogot.

Tavaly  ilyenkor még nem volt mivel fűteni a kis házunkat, pedig már voltak hidegebb éjszakák. Sokat gondolkodtunk az ideális megoldásom és első körben egy cserépkályhát szerettünk volna építettni. A hosszú történet rövid változata, hogy több szakemberrel is egyeztettünk és mindenki ígérte magát, de végül egyik sem ért ide, vagy az utolsó pillanatban hirtelen dupla, vagy háromszoros összeget mondott a kályhaépítésre. Nagyon nehezen viselte a szívünk ezt az időszakot, de végül arra jutottunk, hogy bár ez a feladat jócskán túlmutat rajtunk, megépítjük a kályhánkat magunknak.

.
A telkünkön bőven állt rendelkezésre régi tégla, így az adta az alapot. A közelben kiváló minőségű agyagot lehet bányászni, így Ricsi elindult, hogy a kis Suzukival hazahozzon jó pár zsákot az értékes kötő anyagból.

Az ötletet a tömeg kályhákból merítettük, illetve az egyik kedves szomszédunktól vettük, aki kültérre épített egy kályhát. Az ő segítségével raktuk ki az alapot először a fűben és ott alakítottuk ki a járatokat. Később segítő jelenlétével végig támogatott minket a kályha építésekor.

.

A kályha él. – Hallottam az egyik közösségi piknikünk alkalmával. És valóban így van. A mi kályhánk valóban él, hiszen itt-ott van néhány kisebb repedés rajta, aminek semmilyen negatív hatása nincsen, hiszen a téglák kötésben vannak rakva és tudjuk mennyi agyag köti össze a felületeket. Valóban egyedi és kézzel készült ez a kis csoda, ami meleget ad nekünk a hideg estéken, megmelegíti a mosogató, – fürdő-, teavizet és még kenyeret is tudunk benne sütni.